A gyermekünk egy másik ember, más igényekkel, és más gondolkodásmóddal mint a miénk. Ez persze evidenciának tűnik, de a mindennapokban nem biztos, hogy megértjük, ő miért szervezi másképp a dolgait mint mi, hiszen közöttünk nevelkedik. Persze nem a határok próbálgatásáról beszélek, amikor azt méregeti, hogy a szülő mire hogyan reagál, hanem a tőlünk eltérő beállítottságról, vagy igényekről.
Könnyen lehet, hogy a tanulási igényei is egészen mások mint a miénk. Lehet hogy érthetetlennek tűnik a számunkra például ha a gyerekünk föl le mászkál a szobában tanulás közben, ám lehet hogy neki a memorizálási feladatok így sokkal jobban mennek. Ha a szülő csak néma csendben tud tanulni, ezzel szemben a gyerek bekapcsol valami zenét és úgy tanul, az nem azt jelenti hogy tévúton jár, lehetséges hogy az éberségét úgy tudja legjobban fenntartani ha van valami külső impulzus. Ez utóbbi példára az a magyarázat, hogy a szülő introvertált személyiségtípus, vagyis a figyelmét, az éberségét úgy tudja a legjobban koncentrálni ha csak a belső érzései és gondolatai áramolnak, és nem zavarja meg semmi külső impulzus. Ezzel szemben a gyerek extrovertált személyiségtípus, ami azt jelenti hogy csak akkor tudja fenntartani a figyelmét ha van valami külső zaj. Ha csend van, elalszik. Ez az ő egyéni tanulási igénye.
Érdemes ezeket megfigyelnünk, és az ezekhez kapcsolódó körülményeket és eszközöket biztosítani az ő számára. Ennek talán az első lépése, hogy megkérdezzük tőle: hogyan jobb neked?
Jusson eszedbe feliratkozni a YouTube csatornámra, a Tanulási Tippek hírlevélre, és a Facebook oldalamra!
“Nincs rossz tanuló, csak rosszul tanuló!”
Sok sikert!
Barátsággal,
Lantos Mihály