A  tanítás a hivatásom, a három gyerekem a kincsem, a modellezés a hobbim. Ami mindben közös, az a személyes képességeket kibontakoztató értékteremtés. Ez a célom apaként, ez magánemberként, ez volt három évtizeden át a közoktatásban pedagógusként, és erre törekszem tanulásmódszertani oktatóként is.

Ma is emlékszem, mennyire meglepett alsós kisdiákként, hogy a legtöbb osztálytársam nem szeret iskolába járni. Nem értettem őket, hiszen én általában könnyen, gyorsan, élvezettel és eredményesen tanultam, és teljesen lenyűgözött ez a szinte folyamatos sikerélmény. Annyira, hogy hamarosan el sem tudtam képzelni magamnak más pályát, csak ami a tanítás és tanulás körül forog, így aztán hetedikben már egészen biztosan tudtam, hogy egyszer tanár leszek.

A második meglepetés azután tanárként ért, amikor rádöbbentem, hogy a rendszeres átalakítási kísérletek ellenére is rugalmatlan, nehezen változó oktatási rendszer milyen rejtett és nyílt módokon nehezítette meg hajdani osztálytársaim életét, ahogyan azóta is annyi diákét. A pedagógia alulteljesítésnek nevezi azt a jelenséget, amikor a gyerek iskolai teljesítménye tartósan gyengébb a képességei alapján várhatónál. Ennek a mindenkori oktatási rendszeren túl az az egyik legfontosabb oka, hogy a tanulás folyamatában a legtöbb gyerek magára marad: iskolai és/vagy családi segítség híján nem keresi, nem találja, nem ismeri, nem tanulja meg, ezért nem is képes alkalmazni a neki leginkább megfelelő tanulási módszert.

Meggyőződésem, hogy a jó pedagógus nemcsak a tudás és a műveltség megszerzésének, hanem a személyes képességek kibontakoztatásának is egyik legfontosabb segítője. Ha azonban éppen tanulni nem tanít meg, akkor minden további cél elérése kérdésessé válik, hiszen minden tanulás alapja a hatékony tanulási készség megszerzése. Mivel pedig ez utóbbi elképzelhetetlen sikerélmény nélkül, ezért olyan módszert kerestem, amely számomra is meggyőzően tudományos és átfogó, ugyanakkor eléggé rugalmas és élményszerű ahhoz, hogy minél több gyerek fel tudja építeni belőle magának a saját, személyes tanulási módszerét.

Nagyon boldog vagyok, hogy találtam ilyet, és örömmel ismertetem meg mindenkivel, aki szeretne sikeres, boldog, elégedett diák, annak szülője vagy éppen tanára lenni – ez a Lantos-módszer.