Mióta csak pedagógusként dolgozom, arra törekszem, hogy a szárnyaim alatt növekedő-
fejlődő gyerekek felfedezzék a tanulásban rejlő örömöt, és képességeiket minél jobban
kibontakoztathassák.

Sokat tanulva a visszajelzéseikből, egyre tudatosabbá és biztosabbá vált számomra, hogy a tananyagot a tanulók élményein és tapasztalatain keresztül hatékonyabban tudom átadni. Ezek az élmények pedig kiszakítják a gyerekeket a passzivitásból, igazi
részeivé válnak az oktatási folyamatnak, emiatt szívesen vesznek részt rajta, közreműködnek és közben jól is érzik magukat.

Már egy évtizede tanítóként és kisiskolás ikerlányok édesanyjaként tudom, milyen sok múlik azon, szeret-e a diák tanulni. Az iskola első éveiben ez még talán kevésbé jelent kihívást, de 3-4. évfolyamba lépve bizony már komolyabbak a követelmények, – bekopogtat az önálló tanulás az életükbe – és ilyenkor következik be, hogy a gyerekek kezdik elveszíteni az
érdeklődésüket és a motivációjukat.

Amikor úgy döntöttem, belevágok valami újba és megismertem a Lépéselőny tanulási stratégiáit, kellemes meglepetés ért, mennyire összecseng az én tanítás-tanulási elképzeléseimmel. Ez egy olyan eszköztár, amely segít egyénre szabottan kialakítani mindenkinek a saját tanulási módszerét. Igazi varázslat, ami szinte a semmiből is csodákra képes!